A jó idő beköszöntével remélhetőleg sokan döntenek úgy, hogy nekiállnak futni. Hogyan kezdjem el? Mit tegyek és mit ne? Igyekszem válaszolni a leggyakrabban nekem szegezett kérdésekre.

Első pont: határozd el magad, és cselekedj. Ha kiválasztottad az időpontot, a helyet, akkor indulj. Egyébként nem kell óriási feneket keríteni ennek az egésznek, elvégre nem egy szívműtétet akarsz végrehajtani - csak futni szeretnél. Vegyél fel egy kényelmes sportcipőt, időjárásnak megfelelő, kényelmes sportcuccot, aztán menj le a helyi sportpályára vagy iskolapályára, esetleg a háztömb elé, vagy célozd meg a közeledben lévő parkot, erdei ösvényt.   

Második pont: ne rohanj! A kezdeti lépések nem arról szólnak, hogy mindjárt lehagyunk mindenkit, hogy gyorsak leszünk és fittek: ehhez idő és türelem kell. Sokan ott rontják el, hogy elsőre rossz élmények érik őket: cikinek érzik a kocogást, a sétálást, esetleg azt gondolják, hogy többre képesek. (Régen milyen jól ment!) Nekiállnak rohanni és pillanatok alatt kifáradnak. Hamar elveszlik a motiváció, pedig a cél most éppen az, hogy megtaláld, fenntartsd azt. Nyugi, nem ciki a séta, nem gáz a lassú kocogás. Egy futó nem fog kinevetni, nem fog mosolyogni rajtad, sőt, talán még  meg is dicsér, megtapsol - a futók jó fejek :) Tehát szépen, lassan: ha abszolút nulláról kezded, vagy évek óta nem végeztél komolyabb fizikai aktivitást, akkor sétálj egy fél órát. Ezt tedd meg egy héten lehetőleg három, négy alkalommal. Tervezd meg az idődet, és valahogy paszírozd bele a napirendedbe (erről majd még írok). Ha már van valamilyen sportmúltad, vagy szoktál sétálni, stb., akkor is lassan kezd el. Még egyszer: a cél a motiváció fenntartása! 

Harmadik pont: kezdhetünk futni. Jelölj ki egy pontot (utca vége, szomszéd háztömb), vagy egy időt (5-10-15 perc), és szépen, lassan, nyugodtan fuss. A lassú, nyugodt futás azt jelenti, amikor gond nélkül tudsz,tudnál beszélgetni a veled futóval. Miután gond nélkül elfutottál a kijelölt pontig, később helyezd távolabb azt. Én a kezdetekkor a kerítésig (100 m), aztán az utca végéig (500 m) próbáltam elfutni. Aztán a szomszéd faluig való futást tűztem ki (5km-es táv), ehhez már több hónap kellett. Mindegyik apró, pici állomásnál sikert éreztem, mivel az is volt. Amikor elfutottam a szomszéd faluba megállás nélkül, majd vissza is tudtam futni, határtalan boldogságot éreztem. Neked is abban lesz részed! Fokozatosan, lassan, apró lépésenként növeljük a távot, majd az időt is.   

Összefoglalva:

Szánj időt rá! Ne rohanj! Csináld rendszeresen! Jelölj ki állomásokat, és fokozatosan haladj!